„...Törvény a poklosságról megtisztulása napján...”

Szerdócz Ervin újpesti rabbi a Mecórá hetiszakasz kapcsán óva int mindenkit a rossz beszédtől, a Talmud bölcsei szerint ugyanis a rosszindulatú pletykálkodás nem marad büntetlenül. Előbb-utóbb az ember bőrén jól látható bélyegként jelenik meg. Lám, a kozmetika ipar a drága termékeivel a fecsegő felszínt próbálja elsimítani, miközben hallgat a mély!

Mestereink erkölcsi tanítása: „… az ember soha ne beszéljen rosszhiszeműen, hazug módon felebarátjáról, hiszen poklosság a rossz beszéd következménye”.

„Vízfolyam tölti meg a nyelvnek medrét, s mégis, mily pusztító láng tud kicsapni a nyelvből!” (Levit. Rab. 16.) A rossznyelvűséget a hagyomány olyan véteknek minősíti, melynek büntetése az ember bőrén jól látható bélyegként jelenik meg.

„Mert amint a rágalmazón, a hazugon és gúnyolódón nem nyugszik meg Isten szelleme, úgy a képmutatón se.” (Talmud Szanhedrin 103.a.)

„Rabbi Simon ben Jocháj mondta: ha ott álltam volna a Szináj-hegyen, mikor a Tóra Izraelnek adatott, azt kértem volna Istentől, hogy teremtsen az embernek két szájat, egyet a Tórával való foglalatosságra, egyet pedig más szükségleteire”. A bölcs rabbi jól látta, hogy helyes volt csupán egy szájjal teremteni az embert, hiszen „noha csak egy szája van mindenkinek, a világ alig képes talpon maradni a beszéd árulkodásai miatt. Ha kettő volna, mennyivel inkább így volna”. (Talmud Jer. Brachot 3.b.)

Jákob Kranz rabbi (Dubnói Mágid 1741-1804) tanította: 

„Összefüggés van a jóindulatúság és vele járó helyes beszéd, békés öregkor és vele járó megelégedett élet között… A jobb (hosszabb) élet egyben nemcsak jutalma, hanem természetes következménye annak, ha az ember kerüli a rosszindulatú beszédet, a »losen hárát«, mert ezzel elkerüli az abból fakadó indulatokat, és az értelmetlen és felesleges konfliktusokat".

Rav Dimi Rav Szafra nevében mondta: „ne beszéljen az ember embertársa pozitív oldaláról se mások jelenlétében, mert ezáltal óhatatlanul előjönnek a negatívumok is… Még Mirjám, Mózes nővére is beleesett a rossznyelvűség vétkébe, rossz hírét keltve testvérének. (Arachin 16a.) Rabban Gámliél mondta: „aki túl sokat beszél, bűnt hoz magára”. (Ávot 1:17)

Salamon király mondta: „még a bolond is bölcsnek számít, ha csendben marad”. (Mislé 17:28)

Mi hát a megoldás? „Jehosuá ben Práchjá mondta: „Minden embert jó oldaláról ítélj meg!” (Ávot 1/6) A losen hárá elkerülésének egyik lehetősége, ha az ember erősíti magában a jóindulatot.

Lévi Jichák rabbi (1740-1809) egy szombat délután Berdicsev utcáin sétált, és egy dohányzó zsidóba ütközött. 

– Kedves barátom – szólította meg a rabbi –, talán elfelejtetted, hogy ma Sábesz van? 

– Nem! Tudom, hogy Sábesz van – válaszolt az ember. 

– Talán nem vagy tisztában azzal, hogy dohányzol? – faggatta a rabbi. 

Az ember összecsapta a kezét: 

– Rebbe, azt felételezed rólam, hogy nem tudom, hogy dohányzom? 

Lévi Jichák rabbi már-már könyörgésbe kezdett. 

– Akkor talán azt felejtetted el, vagy esetleg nem tanultad soha, hogy tilos szombaton dohányozni? 

Az ember csak nem hagyta annyiban: 

– Természetesen tudom, hogy tilos dohányozni Sábeszkor.

Ekkor a Rebbe az égre nézett és így szólt: 

– Világ Ura, mit szólsz Izrael népéhez? Ennek a zsidónak minden lehetőséget megadtam, hogy hazudjon és ezzel próbálja enyhíteni elkövetett bűnének súlyát, de ő elutasította ezt. Nincs a világon ehhez fogható becsületesség, ez az Eljövendő Világhoz (Olám Hábá), az Igazság Világához tartozik!

„Mondottam magamban, vigyázok útjaimra, hogy ne vétkezzek a nyelvemmel, óva tartok majd a számra zabolát, ameddig a gonosz előttem vagyon.” (39. Zsolt. 2.)