Munkatábor

MUNKATÁBOR

A háború kitörését követoen, Lengyelország lerohanása (1939. szeptember 1. - október 5.), a Hitler és Joszif V. Sztalin által megkötött megnemtámadási szerzodés (1939. szeptember 17.) és Lengyelország Németország és a Szovjetunió kö­zötti felosztása (1939. szeptember 28.) után a németek felosz­lattak minden zsidó községet, amelynek lélekszáma 500 fonél kisebb volt (1939. szeptember 21.). Elrendelték (1939. október 26.), hogy minden zsidó férfi 14 és 60 éves kor között két év munkaszolgálatot köteles teljesíteni. .Az újonnan meg­szerzett területeken a felszámolt Lengyelország helyett ki­alakított fokormányzóság (Generalgouvernement) terüle­tén-mindenütt munkatáborokat (Arbeitslager) állítottak fel. Ezeket a táborokat önkényesen, akár az utcákon összefogdosott emberekkel töltötték fel. A kisebb községek lakosait Lublin környékén telepítették le, az ún. Lublinland rezervátum­ban. Egyáltalán, Nyugat-Lengyelország területérol minden zsidót eltávolítottak. A munkatáborokban a rendet mindenütt a német személy­zet által a foglyok közül kiválasztott felügyelok (a német szlengbol átvett láger-nyelvben: kápó (az egykarú írásmád szerint: capo), végso soron a francia corporal, „kapitány", németül: „altiszt" szóból) tartották fenn, mindenféle népség, korábbi köztörvényesek ,sokszor ukrán vagy lengyel foglyok, de korábban jól szituált vagy képzett emberek is, jellemüktol függoen, még zsidók is; a felügyelok számára a kíméletlenség kényszeruség is volt. „Rabbi egy sem volt közöttük" (Elie Wiesel). Elfogadható ételt a kényszermunkásoknak legfel­jebb megkísértésül vagy megalázásul osztottak: a zsidó nagy­ünnepeken (jom kippur, tisa be-áv), amelyeken a vallási elo­írások böjtöt rendelnek. A kiéheztetett, csontig lesoványo­dott, tetvektol, patkányoktól, kólikás hasmenéstol, tífusztól és mindenféle más betegségtol meggyötört, legyengült, ki­merült foglyokat orzoik gúnyosan „muzulmán"-oknak ne­vezték.